még mindig nem volt komolyabb stratégiánk az autóvásárlásra, amikor egyik este csörgött a telefonom. Egy régi ismerősünk hívott fel, akinek a testvére néhány nappal azelőtt volt a pasimnál vendégségben. És hallotta, hogy vennénk egy bogarat, és ez milyen szerencse, mert ő pedig éppen eladná a kicsikéjét, méghozzá sürgősen, mert pénzre van szüksége.
Eddig egy ajánlatot kapott, de azok szétbontanák, ezt pedig nem tudná feldolgozni. Nekünk odaadná kevesebbért is.
Innentől kezdve viszonylag gyorsan aláírtuk az adás-vételit. Nem voltam teljesen nyugodt, bár az eladónk elég őszintén elmondta, mik a kocsi hibái, mi az, amit rendbe kell feltétlenül hozatni rajta. Megnéztem a hirdetését az interneten - hát a leginkább azt lehetett kiolvasni belőle, hogy tulajdonképpen egyáltalán nem szeretne megválni a kisautótól :).
Itt egy kép a hátuljáról, szerintem nagyon bájos:
